lippais-diakok-becsi-jutalomutja

lippais-diakok-becsi-jutalomutja

Lippais diákok bécsi jutalomútja

A kirándulás három napos volt, 2010. március 21-23-ig tartott, amely két munkanapot és egy hétvégi napot vett igénybe.

A program:

Indulás: 2010. március 21. vasárnap reggel 08:00 Krúdy köz 2.

Érkezés Sopronba: 2010. március 21. vasárnap 14:00, este városnézés.

Szállás: Egyetemi Diákhotel 9400 Sopron Baross u. 4. három nap két éjszaka reggelivel, kétágyas fürdőszobás szobákban.

Indulás Bécsbe: 2010. március 22. hétfő 09:00 Schönbrunn, Kapuzinerkirche,

Hundertwasserhaus megtekintése, szabadprogram a Mariahilfer strassén.

Visszaérkezés Sopronba: 2010. március 22. hétfő 18:00.

Indulás Budapestre: 2010. március 23. kedd 09:00.

Érkezés Budapestre: 11:30 Csodák palotája Millenáris, Budapest Fény u. 20-22.

Hazaindulás: 13:40.

Hazaérkezés: 16:50 Nyíregyháza, Krúdy köz 2.

Jutalomutazában részesült diákok:

  • Csikó Melinda
  • Nagy Henrietta
  • Simon Dávid
  • Márton Valéria
  • Mrenkó Zsófia Nóra
  • Soltész Brigitta
  • Pozsonyi Mónika
  • Boda Anett Katalin
  • Gál Gergő
  • Kardos Bernadett
  • Szőllősi Evelin
  • Deák Mária
  • Török Ildikó
  • Záhonyi Mónika Gabriella
  • Nagy Tibor
  • Novák Márton
  • Vadasi Péter

Kísérőtanárok:

  • Kiss Andrea
  • Szabó-Krajnyák Éva

Beszámoló

Az izgatott készülődés után 2010. március 21-én  reggel nyolc órakor elindult a piros busz a tizenhét fős diáksereggel a kísérő tanárokkal és a sofőrrel az iskola elől. Mosolyt csalt az arcunkra, hogy fél óra utazás után az egyik lányka megkérdezte: „mikor állunk meg?”

Az út hosszú volt, de a pihenőkkel és az egész úton át tartó beszélgetéssel hamar elszállt az idő. Vadasi Péter zenei repertoárjával emelte a hangulatot és az utazás színvonalát. A „retro” slágerek és a közös éneklések után megérkeztünk a soproni szálláshelyre.

A diákhotel nyugati színvonalú szobákkal, bőséges reggelivel saját kisbolttal és nem utolsó sorban csocsóval és tekepályával fogadott bennünket. Megnyugvással töltött el, hogy a fiatalok házon belül is találhattak délutánra vagy estére megfelelő időtöltést, szórakozást.

Egy kis pihenő és evés, illetve ételvásárlás után városnézésre indult a csapat. A sétából túra kerekedett, a gyerekeknek nagyon tetszett Sopron belvárosa. Körbesétáltuk a várfalat, megnéztük a tűztornyot és a város kulcsát, valamint a főteret is. A fiataloknak feltűnt a dunántúli emberek közvetlensége és kedvessége, hiszen a helyi lakosok önként kínáltak útbaigazítást nekünk. Hazaérkezés után csocsó és tekeverseny várta a vállalkozókat.

Másnap a reggeli után indult is a busz teljes „legénységével” Bécsbe. A gyerekek nagyon buzgóak voltak, egyetlen találkozási időpontot sem késtek le, induláskor a megbeszélt időnél hamarabb megtelt a busz.

Bécsben az első megálló Schönbrunn volt. A parkolási díj okozta döbbenet hamar elmúlt, mikor megpillantottuk a monumentális építményt. (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy az osztrák kollégák lányos zavarukban személyautónak titulálták a mi szép kis buszunkat, így radikálisan csökkent a parkolójegy ára is.)

A kastély előkertjében épp húsvéti vásár volt, így a gyerekek az osztrák kézművesek portékáit is láthatták, nagy meglepetésükre magyar eladókkal sőt, egy kislány földijével is találkozott. A belépési hercehurca után elénk tárult a dicső múlt pompája, melyet csillogó tág szempárok fogadtak. Minden kis diákunk hűségesen tartotta az idegenvezetőt pótló kis készüléket a fülén, és buzgón forgatta a fejét az aktuális tárgy irányába, melyről a géphang beszélt. Ha volt rá lehetőség István a sofőr is velünk tartott, és ha szükségét érezte, segítőkészen terelgette a gyerekeket, és ahol tudott segítséget is nyújtott, olykor tolmácskodással, vagy az idegenvezető készülék kezelésében. A diákjaink töretlen ámulattal járták végig a negyven szobát. Felmerülő kérdéseikre pedig azonnal választ kaphattak Kiss Andrea tanárnőtől. A kastély mögötti park is elvarázsolta őket, koratavasszal a frissen ültetett virágok színes kavalkádja várta az oda látogatókat.

Schönbrunn után a Kapuzinerkirche volt a következő megálló. Néha a várost bámultuk, néha pedig azt, hogy milyen bravúros ügyességgel haladunk át olyan szűk utcákon, ahol úgy tűnt, nem fér el a busz.

A templom megtekintése után megkerestük a kriptát, melyben a Habsburg család tagjai nyugszanak. Először egy kolostorba tévedtünk, ahol igazi csuhás barátokkal találkozhattunk. A kóválygásnak köszönhetően olyan szemszögből láthattuk a kriptát és Mária Terézia sírját, amilyenből hétköznapi turista nem láthatja. Ehhez ajtót kellett téveszteni.

Mikor lejutottunk a templom pincéjébe szebbnél-szebb míves koporsó várt minket. Az előtérben volt Zita királyné nyughelye, majd a német sírfeliratokat böngészve egyre több olyan alakkal találkozhattak a gyerekek, akiket a történelemkönyvből ismerhettek.

Mária Terézia koporsója azonban nemcsak a diákokat ejtette ámulatba, hanem a kísérőket is. A hideglelős kaland után következett Hundertwasser, a híres grafikus, festő, építész által tervezett társasház megtekintése. A házban ma is lakók élnek, így csak kívülről láthattuk, de így is különleges volt az élmény. Ahány ablak, ahány lakás, annyiféle színű és formájú homlokzat, nem beszélve az épület szerves részét alkotó több száz fáról és futónövényről, melyet beleépített a tervező a lakásokba. Meg is jegyezte egy ifjú, milyen nagyszerű innováció lenne a konyhában termő almafa.

Mindenkit izgalommal töltött el, hogy egyedül bóklászhatott a híres bevásárló utcán, a Mariahilferen. Büszkék voltunk arra, hogy a diákok idegen nyelvű területen is feltalálták magukat. Segítség nélkül eligazodtak, bevásároltak, és egy perc késés nélkül hiánytalanul visszaérkeztek a buszhoz.

Hazaérkeztünk Sopronba, a második este már kevesebb jelentkező volt a rendezett csocsó- és tekebajnokságra. Az arra vállalkozóknak még futotta egy kis beszélgetésre, de hamar nyugovóra tért a társaság.

Miután elfogyasztottuk utolsó reggelinket, elindultunk Budapestre, hogy a Millenárison megnézhessük a Csodák palotája című kiállítást. Az előtérben egy légfúvókán lebegő labda, majd hatalmas bútorok fogadták a látogatókat. Az óriási székek és asztalok arra voltak hivatottak, hogy megmutassák a felnőttnek, hogyan élhet a világukban egy három éves gyermek.

Megannyi furcsa és érdekes eszközzel találkozhattunk, melyek abban segítettek, hogy gyakorlatban is alkalmazzuk a fizika törvényeit. A háromszintes bemutatóterem felfedezése mindnyájunkat elfoglalt.

A megbeszélt időpontban a találkahelyen azonban a kolléganőmmel nem találtunk senkit. A gyerekek keresésére indultunk, és melegséggel töltötte el a szívünket mikor megláttuk, hogy a Lippai János Szakközépiskola és Szakiskola kiránduláson résztvevő tanulói hiánytalanul, szépen, csendben, egy nagy kerek asztal körül ülnek és ördöglakatokkal bíbelődnek.

A hazaúton nem volt szükség altatódalra. Az iskola parkolójában várakozó szülők pedig örömmel vették tudomásul, hogy egy darabban visszakaphatták gyermeküket.

A jutalomutazásban részesült diákjaink így írtak a kirándulásról

Pozsonyi Mónika 1/11.E

A nagy utazás!

Iskolánk legjobb eredménnyel rendelkező diákjai nyereményként egy bécsi kirándulást kaptak. A oda vezető út  egyben gyönyörű és érdekes is volt. Sok mindent láttunk. A szállásunk egy négy csillagos diákszálló szobái voltak. Érkezésünk napjának estéjén megtekinthettük Sopron csodálatos főterét. Majd másnap elmentünk a Schönbrunnba amely hatalmas épületével kertjével és udvarával még minket kapkodó fiatalokat is levett a lábunkról. A kastélyban Ferenc József és Sissi hercegnő élt. Sétánk során sok mindent megtudhattunk a szobákról, amelyekből negyven volt. A varázslatos aranyos mennyezet és korhű bútorok között úgy éreztük, betekintést nyertünk a múltba. Reméljük ezzel a kis beszámolóval ösztönözhetünk másokat is a tanulásra, hogy nekik is ilyen óriási élményben lehessen részük.

Deák Mária 10.D

Bécsi jutalomkirándulás

Iskolánk néhány tanulója jutalomkirándulást nyert Bécsbe. Sopronban volt a szállásunk, amely egy négy csillagos diákszállás volt. Az utunk Sopronba hat óra volt, de még aznap felnéztünk a városba. A második napunkon az uticélunk a Schönbrunni kastély. Amely óriási és gyönyörű. A kastélyban nem volt idegenvezető, hanem rádión hallgattuk a kastély történetét amíg végighaladtunk a szobákon, amelyből negyvenet láttunk. A kastély képekkel és freskókkal volt díszítve. Nagyon sajnáltuk, hogy nem fotózhattunk, mert az egész kastély gyönyörű. Betekinthettünk egy kicsit Sissi hercegnő és Ferenc József életének történetébe. A kastély kertje gyönyörű és óriási. Nagyon rendezett, és még mókust is láttunk. Rengeteg sportoló emberrel találkoztunk a schönbrunni kertben. Aznap még láttuk a Habsburgok kriptáját is. A koporsók fémből készültek, és nagyon díszítettek voltak. Mária Terézia koporsója pedig gigantikus nagyságú volt. Ezt követően még szabadprogramként vásároltunk, és sétáltunk a Mariahilfer strassén. A harmadik nap reggelén indultunk is haza. De mielőtt haza mentünk volna, még Pesten megnéztük a csodák palotáját. Ami nagyon érdekes volt. És onnan egyenesen haza is jöttünk.

Bejelentkezés

a KRÉTA naplóba

Elektronikus napló elérhetőség tanároknak, elektronikus ellenőrző szülőknek, diákoknak.